A kalcium szerepe a magas vérnyomásban, A kálium és a hipertónia

Az alábbiakban felsoroltak mindegyike jelentős szerepet tölt be az idegrendszer kiegyensúlyozott működésében, idegrendszeri közvetítőként segítik a vérnyomást befolyásoló tényezőket: B1-vitamin másnéven tiaminB3-vitamin niacin—NikotinsavamidB5-vitamin pantoténsavkiemelt fontosságú a B6 piridoxin és B12 cobalamin. A króm hiánya magas koleszterinhez és bizonyos szívbetegségekhez vezethet. A magas koleszterin okozta szövődmények táptalajai a magas vérnyomásnak. A réz hiánya idegrendszeri zavarokat eredményezhet, ez szintén kerülendő magas vérnyomás esetén. Kalcium és magnézium Ha enyhébb fokú hipertóniában szenvedsz, mindenképpen ajánlott változtatni az életmódodon.

Antihypertensiv kezelés mellékhatások nélkül A vesekárosodást valamint kardiovaszkuláris kockázatot jelző proteinuria igen magas arányban figyelhető meg előrehaladott krónikus vesebetegségben, korábbi vizsgálatok megállapításai szerint pedig a vesefunkció és a hypertonia gyakorisága fordítottan arányos egymással: alacsonyabb glomeruláris filtrációs ráta GFR esetén magasabb a hypertonia prevalenciája.

Mindezekből kiindulva manapság egyre inkább azok az antihipertenzív kezelések kerülnek előtérbe, melyek a szimpla vérnyomás-csökkentésen túl egyéb kedvező hatásokkal is rendelkeznek, mint amilyen például bizonyos szervek védelme, pl. Jóllehet az antihipertenzív terápiák vesevédő hatását már számos, elsősorban ACE-gátlókkal ill.

A hagyományos dihidropiridin típusú kalciumcsatorna-blokkolók pl. Ezzel szemben a harmadik generációs kalcium-antagonista lerkanidipinnal kapcsolatban preklinikai és klinikai vizsgálatokban ettől eltérő, vesevédő hatást állapítottak meg, mely alapján a lerkanidipin ígéretes lehet a megfelelő vesevédelem biztosításában hypertoniás betegeknél.

Robles és mtsainak vizsgálata tekintette át az amlodipin és a lerkanidipin renalis hatásait. Az amlodipinnel kapcsolatban arra a következtetésre jutott, hogy ez a szer a veseglomerulusok működése szempontjából közvetlen összehasonlításkor összességében a többi tanulmányozott gyógyszernél pl.

ACE-gátló ramipril, ARB irbezartán, valzartán, béta-blokkoló metoprolol kevésbé kedvezőnek tűnik, mindazonáltal renin-angiotenzin rendszert blokkoló szerrel kombinálva a kalcium szerepe a magas vérnyomásban lehet a vesebetegségek előrehaladásának késleltetésében, különösen diabetes nephropathiában. A lerkanidipin ezzel szemben az ACE-inhibitorokhoz hasonlóan nem károsítja a veseműködést, illetve egyes vizsgálatok eredményei szerint akár többlet-védelmet is nyújthat, amennyiben a renin-angiotenzin rendszert gátló szerrel együtt adják.

Egy tipikus nyugati étrend, melyet magas sófogyasztás jellemez, igen megnöveli a magasvérnyomás, valamint szövődményeinek rizikóját. Az alacsony nátriumbevitel már régóta ismert módja a vérnyomás csökkentésének, azonban újabb tanulmányok arra utalnak, hogy legalább ekkora jelentősége lehet a magas káliumfogyasztásnak. Az erre irányuló tanulmányok eredményeit összegezte McDonough és kutatócsoportja, melyet az American Journal of Physiology - Endocrinology and Metabolism folyóirat ismertetett.

Diéta hipertónia mazsola fellelhető és kiválogatott irodalomból, különböző vizsgálatokból levont következtetésekkel mindenesetre óvatosnak kell lenni, az amlodipint és a lerkanidipint közvetlenül összehasonlító vizsgálatot eddig még nem végeztek. Az irodalmi áttekintés korlátai mellett ugyanakkor a fenti megállapítások a szerző megítélése szerint igazolhatók az amlodipin és a lerkanidipin eltérő hatásmechanizmusával: míg a hagyományos kalcium-antagonisták - mint amilyen az amlodipin is - elsősorban az L-típusú kalcium-csatornákon fejtik ki hatásukat, így dilatálják a szisztémás érhálózatot és csökkentik a vérnyomást, veseszinten nézve csupán a preglomerularis ereket tágítják, az efferens arteriolákat nem, ennek következtében pedig emelkedik a glomerularis kapilláris ill.

A lerkanidipin ezzel ellentétben mind az afferens, mind az efferens arteriolákat elernyeszti, aminek köszönhetően a glomerularis nyomás, és következményesen a filtrációs frakció és a proteinuria mértéke is csökken, ami az ACE ill. ARB szerekhez hasonlóan kedvező hatást biztosít a veseműködésre.

Jóllehet e téren a fentieknél több evidencia szükségeltetik, a a fent leírt hatás különös jelentőséggel bírhat a diabeteses betegek hypertoniájának kezelésében, akiknél a vaszkuláris diszfunkció kockázata eleve magas.

Mindezek alapján a szerző úgy véli, a magasvérnyomás-betegség kalciumcsatorna-blokkolókkal történő kezelése a kalcium szerepe a magas vérnyomásban korszakához érkezett: a kezelés megválasztásakor már nem csupán az adott szer vérnyomáscsökkentő potenciáját kell szem előtt tartani, hanem annak egyéb, pl.

Ilyen szempontból a lerkanidipin hasznos szerephez juthat a hypertonia és az ehhez köthető szervkárosodások, köztük a vesekárosodás kezelésében. Forrás: Michel Burnier.

Sőt, az orvosok még ennél is alacsonyabb vérnyomás elérését és megtartását ajánlják a szív- és érszövődmények minél eredményesebb mérséklése érdekében, ha a magas vérnyomás mellett más kockázati tényezők is fennállnak.

Renal protection with calcium antagonists: the role of lercanidipine. Curr Med Res Opin Dec 27;29 12